Sok kis lépés

Szeptembertől egy új projekten is dolgozom. A disabilty project része, a Stepping up nevű project, mely 18 év feletti fogyatékkal élő fiatalok számára nyújt napközbeni elfoglaltságot, támogatást. Szabadidős tevékenységeket szerveznek nekik, uszodába, edzőterembe, sétálni, kirándulni viszik őket. Képességeket fejlesztenek például drámafoglalkozással, kézműveskedéssel, ezen kívül háztartási feladatok ellátására is tanítgatják őket, főzés, takarítás, pénzkezelés, hogy segítséget nyújtsanak nekik az önálló élet kezdéséhez. Néha vannak „elméleti” foglalkozások is, ahol például a szociális érintkezésről, az egészséges életmódról tanulnak, az előző evs önkéntesek pedig nyelvórákat is tartottak nekik.

Én a kedd délelőtti arts and crafts foglalkozást vezetem. Ez úgy néz ki, hogy miután mindenki megérkezett (és megteázott :) ) két kisebb csoportra osztják a társaságot. Négy-öt fővel szoktam dolgozni. A másik csoport általában sütit szokott sütni. Minden alkalomra készülök valamivel, festés különböző technikákkal, kollázsok. Eddig a legjobban sikerült ötlet az volt, amikor egy papírból kivágott fát ragasztottak egy rajzlapra és ráfestették vagy ragasztották a színes őszi leveleket. Csináltunk még kollázst szintén őszi levelekből, legutóbb pedig gyümölcsöskosarat ragasztottunk selyempapírból.

Általában 1-1,5 óránk van erre, utána mennek az uszodába. Általában ennyi idő pont elég, több már sok lenne, így is néhányan nagyon gyorsan elvesztik az érdeklődésüket, vagy ha alapból nem is köti le valamelyiküket a téma. Ilyenkor nem szoktam erőltetni, hagyom, hogy rajzolgassanak, színezzenek amihez kedvük van. De mindig születik néhány szép munka, és jó látni, amikor élvezik az alkotást. Már alig várom, hogy elkezdjünk karácsonyi dolgokat csinálni. Azt hiszem, november közepétől már rá lehet hangolódni, tekintve hogy kevés alkalmam lesz.

Apró különbségek 3

Nem lehet elég korán…

Otthon is tapasztaltam, hogy a karácsonyi készülődés egyre hamarabb kezdődik. Ha még most nem is, két hét múlva biztos fent lesznek a díszek a plázákon, megjelennek a csoki mikulások és a szaloncukrok a boltokban. Engem meglehetősen zavar ez a tendencia. Még akkor is, ha nem vagyok vallásos, a karácsonyi készülődés nálam az adventnél kezdődik. Előtte ünneprontó, egyébként is az a giccsparádé, ami a kereskedelemben van, de így, hogy még egy hónappal kitolják, már sokak számára nagyon kellemetlenné teszi ezt az egyébként meghitt és szép ünnepet.

Nos, itt augusztusban már találkoztam a Cadbury csokigyár karácsonyi programjának szórólapjával, és megmosolyogtam. A piacon a házi készítésű édességeket, péksütiket áruló pultoknál láttam olyan kiírást, hogy „karácsonyi rendelést felveszünk”, akkor már gondoltam rá, hogy oké emberek, még majdnem fél év, mit akartok? Aztán a koodinátorunk szintén augusztusban L. búcsú buliján a elkezdett arról beszélni, hogyan szeretné csomagolópapírba vonni a YMCA házat karácsonyra, és hogy felvette a kapcsolatot egy céggel, akiknél rénszarvast lehet bérelni. Na, akkor már tudtam, hogy valami nincs rendben. Szeptembertől már minden boltban ott vannak a karácsonyi képeslapok, édességek, jól megférnek a Halloween dekoráció mellett is. Egy utcazenésztől már hallottam karácsonyi dalt, szintén egy hónapja. A YMCA karácsonyi vacsora menüje is nálam van már egy ideje. Szóval, nem vicc. A többiek is felkészítettek minket, hogy a képeslapokról ne feledkezzünk el, mert tavaly mindenkitől kaptak és kínos volt, hogy ők meg nem készültek semmivel. Én alapvetően szeretem a karácsonyi készülődést, a kézműveskedést, a sütést, a képeslapokat (sok szépet láttam már, azt hiszem, nem fogok tudni nekik ellenállni). Az utóbbi években azonban, mivel kereskedelemben dolgoztam nem igazán volt részem benne, úgyhogy ha decemberig nem kapok csömört, nagyon fogom élvezni.