Teltház van

A szállásunkon, a YMCA házban is megváltoztak a dolgok az ősz folyamán. Jelenleg az összes szoba foglalt mindhárom épületben, mivel most már a Bungalow is üzemel (néhány lakót költöztettek oda az A épületből). Így most állandó nyüzsgés van sokszor késő estig. A nappali soha nem üres, mint annak idején (amikor szinte csak mi az önkéntesek jártunk le filmet nézni), mostanában inkább a lakók tartanak ott bulikat. Szerencsére a hangoskodáson kívül eddig nem volt más probléma ezzel. Felállították a ping-pong asztalt is, ami eddig összecsukva hevert a fal mellett. Nem irigylem a földszinti szobák tulajdonosait… a Play Station is előkerült, ami eddig szintén érintetlen volt a tévé alatt.

Az A épület második emeletén is telnek a szobák, december elsején megérkezett Patricia (23) szintén Luxemburgból, így már négyen vagyunk. Ő is nagyon rendben van, kedves, kissé csendes lány. Az ő beosztása is hasonló ahhoz, ami nekünk volt az első hónapban, amíg Ben kezdettől fogva ugyanazokon a projekteken dolgozik, mint mi. Nem tudok rájönni a logikára a rendszer mögött, ez valószínűleg azért van, mert nincs benne. De reméljük ő is hamar belerázódik az itteni kerékvágásba és feltalálja magát.

Vissza az oviba

Még nem írtam az új tanévről az óvodában. Megváltozott néhány dolog ősz óta. Sok gyerek elment iskolába, a kicsik közül sem jött vissza mindenki. Viszont sok új érkezett, két évesek, így a reggelek elég zajosan telnek, mindig akad valaki, aki hosszú perceken keresztül üvölt. Azok, akik nyáron még „kicsik” voltak, nagyon sokat fejlődtek ezalatt a pár hónap alatt. Van egy kislány, aki először egyáltalán nem beszélt, ősztől pedig be nem áll a szája, ha belekezd valamibe. Azt is jó látni, hogy a beszoktatás időszaka után milyen otthonosan érzik már magukat az újak is.

Alapvetően két csoportra osztják a gyerekeket: orange bods (2-3 évesek) és green bods (4-5 évesek). reggelente külön gyülekeznek, a termet egy harmonikaajtóval választják el ilyenkor. A reggeli rituálé ugyanaz a két csoportnál: köszöntés, névsorolvasás, milyen nap van, milyen idő van, a napi események áttekintése, éneklés, mondókázás. Különbség csupán az intenzitásban van. A kicsikkel hamarabb lezavarják az egészet, és sikernek számít, ha mindenkit sikerül a szőnyegen tartanunk erre a körülbelül 10 perce. A nagyoknál kiegészül egy kis beszélgetéssel az aktuális projekt témáról, ehhez azokat a játékokat hívják segítségül, amiket a gyerekek otthonról hoztak. (Ezeket beteszik egy nagy dobozba az ovi ideje alatt, de így reggel bemutatják mindenkinek.) Ők már többnyire figyelnek és nagyon okosak is. Néha van valamilyen közös játék is, labdával, zenével. Azoknak, akik jövőre iskolába mennek, az előtérben még egy fejlesztő foglalkozást tart az egyik óvó néni. A déli mesénél is először külön vannak, aztán az egész csoport végighallgat még egy mesét, amíg a leválasztott részben megterítenek az ebédhez. A kicsiknél ez már nem szokott menni, a legtöbben ficánkolnak, mint a sajtkukac, és percenként szaladnak el. Újra meg újra visszahozzuk őket, szerencsére sokan vagyunk, így nem baj, ha egy embert teljesen leköt egy gyerek. Azt azért megjegyezném, hogy irreális elvárás egy kétéves felé, hogy egy helyben, csendben üljön húsz percen keresztül.

Az udvart felújították: az eddigi műanyagforgács helyett olyan gumijárdát tettek le, amit a futópályákon használnak. Így a gyerekek tudnak triciklizni, és az esőben sem lesz annyira sáros minden.

Változás még, hogy a kollégák közül is elmentek néhányan, a helyükre pedig újak jöttek. A mostani beosztásommal két és fél napot dolgozom az oviban hetente. Már rutinosan megy minden. Szeretek ott lenni, nem tudok betelni a gyerekekkel.