Elérkezett és el is múlt a karácsony. Amíg otthon idén
kivételesen téli időjárás van, Angliában most hasonló a helyzet, mint nálunk
volt az elmúlt években. Inkább tavaszi hőmérséklet és maximum eső. Ahogy írtam
korábban már hónapok óta hangolódott rá mindenki. Itt Sutton Coldfieldben is
volt hétvégenként egy kis karácsonyi vásár, Birminghamben pedig egy nagy German
Christmas market. A házakra felkerültek az égősorok, a karácsonyfák is már egy
héttel szenteste előtt feldíszítve az ablakokban álltak. Egyébként a házaknál
nem szokás behúzni a függönyt, a nappali nagy ablakán egészen be lehet látni.
Mi advent második vasárnapján tettük fel a díszeket az emeleten az ajtóinkra és
a folyosóra.
December 1-én elmentünk egy kirándulásra a koordinátorunkkal
és az Upbeat projekt vezetőjével a Chatsworth-házba. Ez egy régi angol kúria,
mely még mindig a család birtokában van, egy részét és a kertet megnyitották a
látogatók előtt. A Diótörő témájára volt feldíszítve az egész, kis karácsonyi
meseországnak.
Az oviban december 9-én volt a betlehemes játék (nativity
play). Én és Nati úgy vettünk részt benne, hogy két kis három évest tartottunk
az ölünkben, akik báránynak és csacsinak voltak beöltöztetve. A próbák alatt el
nem tudtam képzelni, hogyan lesz ebből előadás. A gyerekeknek nem volt sok
szövegük, inkább közös éneklések voltak, de így is a legnagyobb kihívás az
volt, hogy mindenkit a helyén tudjunk tartani. Végül, amikor feladtuk rájuk a
jelmezt és kiléptek a „színpadra” a szülők elé, talán egy kicsit meg lehettek
illetődve, mert nem fulladt káoszba az egész, még a kicsik is teljesen nyugton
maradtak, mindenki tudta a szerepét, és (bár szerintem még mindig nem értettek
sokat az egészből) halálosan cukik voltak.
December 16-án pedig a karácsonyi ünnepség volt szintén az
oviban. Reggel feldíszítettük a termet, aztán jöttek a gyerekek, játszottunk
aztán volt ebéd (természetesen szendvics, pizza, chips, jelly meg sütemény). Aztán
pedig jött a mikulás. (A ház gondnoka öltözött be.)
Rengeteg karácsonyi ajándékot kaptunk. Képeslapot szinte
mindenkitől, az oviból egy karácsonyi bögrét, meg csokit, a koordinátorunktól
szintén édességet, a disability projekt vezetőjétől karácsonyi zoknit. Én is
készültem képeslappal mindenkinek, ez szerintem nagyon szép és kedves dolog.
Hagyományosan piros borítékban küldik őket, ahogyan a posta színe is piros. Ami
még nagyon tetszik az a vörösbegy (robin), ami visszatérő motívum a lapokon, karácsonyi
madár, ha jól tudom a piros mellénye miatt.
A legjobb ajándék viszont az volt, amikor kaptunk jegyet a karácsonyi Pantominra a Birmingham Hippodrome-ba. Szinte minden projektről jöttek csoportok. Még soha nem voltam ilyen előadáson. Ez is ilyen karácsonyi szokás errefelé, a család együtt elmegy megnézni az idei műsort. Általában egy klasszikus mese vagy történet feldolgozása sok dalbetéttel, stand up comedivel, nagyon lazán és látványosan. Egy 3D-s rész is volt benne. :D Idén Dick Whittington volt soron. Mondjuk nekem furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy ez egy családi szórakozás, és a közönség nagy részét gyerekek tették ki, a poénok nagy része inkább felnőtteknek szólt. De annyira őrült volt az egész, hogy ez gondolom őket nem zavarta. Sajnos mivel nem ismerek minden közéleti aktualitást, helyi sztereotípiát, kulturális kontextust, (és néha borzasztóan gyorsan beszéltek) a legtöbb viccet nem értettem, miközben mindenki szakadt körülöttem a röhögéstől. Ennek ellenére nagyon élveztem, örültem neki, hogy elmehettem.
A szobámban pedig így nézett ki a karácsonyi dekoráció: