2017. január 15., vasárnap

Panto ráadás



Január 12-én az Alley-Kats nevű sérültekből álló dráma csoport Pantomine előadása volt. Régóta dolgoznak együtt a Highbury Theatre-rel Sutton Coldfieldben. Az előző csapatból két lány szervezett egy előadást velük a nyáron. A színház színészei és a Stepping up munkatársai segítségével nagyon színvonalas műsort produkáltak, újból öröm volt őket látni, különösen azt, hogy utána mennyire eltöltötte őket a sikerélmény.

A történethez sajnos hozzátartozik az is, hogy én Patricia kicsit később érkeztünk és lemaradtunk a feléről… Nati és Ben a csoporttal mentek oda, Ben kísérőként, Nati pedig a darabban is szerepelt. Mi nem dolgozunk a drámacsoporttal, így mi csak nézőként voltunk jelen. Nem volt messze a szállásunktól, de gyalogosan még nem jártam arra, legutóbbi alkalommal elvittek minket a mini busszal. Mobilnet egyikőnknél se volt. Én ugyan megnéztem a térképet mielőtt elindultunk, és fel is vázoltam egy papírra, hogy tudjuk, hol kell majd befordulni, de sehogy se találtuk meg az utcát, ami jelölve volt. Közben megérkezett a várva várt, a héten folyamatosan emlegetett hóesés is, méghozzá erős szél kíséretében. Miután a szétázott papírdarabról való tájékozódás csődöt mondott, megkértük Bent, hogy telefonon navigáljon el minket, de ez sem járt túl nagy sikerrel, a telefon Patriciánál volt és valahogy nem érthették egymást, mert sokáig köröztünk ugyanazon a helyen, hiába mondtam neki, hogy szerintem most már jó irányba megyünk, ő elrohant visszafelé. Végül Ben kijött elénk. Így már csak a színfalak mögötti labirintuson kellett átmennünk (komolyan, ez egy kis színház, és hihetetlen hány kanyar meg lépcső volt), hogy elérjük az utolsó 20 percet.

Még mindig az ünnepek



Az év utolsó két hetét a húgommal töltöttem. Annak ellenére, hogy nem lakást bérelnek nekünk, egyszerű vendégeket fogadni. Az az egy hátránya van, hogy ha külön szobát kérünk a vendégünknek, fizetni kell érte, igaz, kevesebbet, mint más szállásokon. Nekünk nagy szerencsénk volt az, amit először balszerencsének könyveltem el, hogy a karácsonyi időszakra megtelt minden épületben minden szoba. Nekem egy személyes szobám van, de annyi helyem volt, hogy Patricia dupla szobájából kölcsönkért matrac kényelmesen elférjen. Így fizetnünk nem kellett. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, a takarító néniktől kaptunk párnát, ágyneműt, mindent. A karácsonyi héten a ház egészen elcsendesedett, sokan gondolom nem töltötték itt az ünnepeket, szinte alig futottunk bele lakókba, amikor a konyhába vagy a nappaliba mentünk. Körbenéztünk a városban, Birminghamben, és úgy csendesen töltöttük a karácsonyt. Nagyon régen nem láttam már húgit, jó volt újra vele lenni, sok megbeszélnivalónk volt. Természetesen imádott mindent, és ahogyan vele újra végigjártam a helyeket, nekem is nosztalgikus érzéseim támadtak.



Karácsony másnapján Londonba indultunk. A szokásos szállásomra mentünk, a London Backpackersbe. Bejártuk a várost, voltunk Greenwichben is, ahol találkoztunk E.-vel az Arrival trainingről, és egy nagyon jó délutánt töltöttünk együtt. Brightonba is ellátogattunk, ahol én már jártam egy balul sikerült kirándulás alkalmával a nyáron, de a tengert még látni akartuk. Most sem ment zökkenőmentesen, a buszt, amit először foglaltunk, lekéstük, de egy kis ráfizetéssel tudtak helyet adni a következőre. Mivel eredetileg nagyon korai indulást terveztünk be, így a 2 órával későbbi érkezéssel is maradt még elég időnk, hogy körbenézzünk, sok szép naplementés képet csináljunk, sötétedés után pedig a kivilágított városban sétáljunk.




A szilvesztert húgi egyik barátnőjénél töltöttük, aki Londonban él a férjével. Richmondban laknak, és ahogy mentünk hozzájuk, megtapasztaltam mekkora nagy város London. Annyira sokáig mentünk a központból a busszal, hogy már azt hittük eltévedtünk, de csak nem jött az a megálló, amit megadott. Nagyon pozitív tapasztalatom volt. Amikor álltunk a megállóban, hogy elénk jöjjenek, azon gondolkodtam, hogy valami hiányzik… valamiért nem olyan az éjszaka, mint egy szilveszter éjszaka (leszámítva azt, hogy a külvárosban voltunk, ahol nyilván nem volt akkora tömeg és party mint a központban): nem petárdázott senki. Itt inkább a tűzijáték a divat, az ment is a házak előtt egész este, de kimondottan jól esett, hogy végigsétálhatunk az év utolsó  napján az utcán anélkül, hogy azokat a vackokat hajigálnák mindenhonnan, és amitől nekem mindig olyan érzésem volt, mintha háborúban lennék. Ezért nem is szerettem soha az utcára menni szilveszterkor.

 Január elsején tértem vissza a szállásra, azzal a tudattal, hogy ez az utolsó hónapom.

2017. január 4., szerda

Karácsonyi hangulat



Elérkezett és el is múlt a karácsony. Amíg otthon idén kivételesen téli időjárás van, Angliában most hasonló a helyzet, mint nálunk volt az elmúlt években. Inkább tavaszi hőmérséklet és maximum eső. Ahogy írtam korábban már hónapok óta hangolódott rá mindenki. Itt Sutton Coldfieldben is volt hétvégenként egy kis karácsonyi vásár, Birminghamben pedig egy nagy German Christmas market. A házakra felkerültek az égősorok, a karácsonyfák is már egy héttel szenteste előtt feldíszítve az ablakokban álltak. Egyébként a házaknál nem szokás behúzni a függönyt, a nappali nagy ablakán egészen be lehet látni. Mi advent második vasárnapján tettük fel a díszeket az emeleten az ajtóinkra és a folyosóra.






December 1-én elmentünk egy kirándulásra a koordinátorunkkal és az Upbeat projekt vezetőjével a Chatsworth-házba. Ez egy régi angol kúria, mely még mindig a család birtokában van, egy részét és a kertet megnyitották a látogatók előtt. A Diótörő témájára volt feldíszítve az egész, kis karácsonyi meseországnak.











Az oviban december 9-én volt a betlehemes játék (nativity play). Én és Nati úgy vettünk részt benne, hogy két kis három évest tartottunk az ölünkben, akik báránynak és csacsinak voltak beöltöztetve. A próbák alatt el nem tudtam képzelni, hogyan lesz ebből előadás. A gyerekeknek nem volt sok szövegük, inkább közös éneklések voltak, de így is a legnagyobb kihívás az volt, hogy mindenkit a helyén tudjunk tartani. Végül, amikor feladtuk rájuk a jelmezt és kiléptek a „színpadra” a szülők elé, talán egy kicsit meg lehettek illetődve, mert nem fulladt káoszba az egész, még a kicsik is teljesen nyugton maradtak, mindenki tudta a szerepét, és (bár szerintem még mindig nem értettek sokat az egészből) halálosan cukik voltak.
December 16-án pedig a karácsonyi ünnepség volt szintén az oviban. Reggel feldíszítettük a termet, aztán jöttek a gyerekek, játszottunk aztán volt ebéd (természetesen szendvics, pizza, chips, jelly meg sütemény). Aztán pedig jött a mikulás. (A ház gondnoka öltözött be.)

Rengeteg karácsonyi ajándékot kaptunk. Képeslapot szinte mindenkitől, az oviból egy karácsonyi bögrét, meg csokit, a koordinátorunktól szintén édességet, a disability projekt vezetőjétől karácsonyi zoknit. Én is készültem képeslappal mindenkinek, ez szerintem nagyon szép és kedves dolog. Hagyományosan piros borítékban küldik őket, ahogyan a posta színe is piros. Ami még nagyon tetszik az a vörösbegy (robin), ami visszatérő motívum a lapokon, karácsonyi madár, ha jól tudom a piros mellénye miatt.

A legjobb ajándék viszont az volt, amikor kaptunk jegyet a karácsonyi Pantominra a Birmingham Hippodrome-ba. Szinte minden projektről jöttek csoportok. Még soha nem voltam ilyen előadáson. Ez is ilyen karácsonyi szokás errefelé, a család együtt elmegy megnézni az idei műsort. Általában egy klasszikus mese vagy történet feldolgozása sok dalbetéttel, stand up comedivel, nagyon lazán és látványosan. Egy 3D-s rész is volt benne. :D Idén Dick Whittington volt soron. Mondjuk nekem furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy ez egy családi szórakozás, és a közönség nagy részét gyerekek tették ki, a poénok nagy része inkább felnőtteknek szólt. De annyira őrült volt az egész, hogy ez gondolom őket nem zavarta. Sajnos mivel nem ismerek minden közéleti aktualitást, helyi sztereotípiát, kulturális kontextust, (és néha borzasztóan gyorsan beszéltek) a legtöbb viccet nem értettem, miközben mindenki szakadt körülöttem a röhögéstől. Ennek ellenére nagyon élveztem, örültem neki, hogy elmehettem.

A szobámban pedig így nézett ki a karácsonyi dekoráció: