Karácsonyi hangulat

Elérkezett és el is múlt a karácsony. Amíg otthon idén kivételesen téli időjárás van, Angliában most hasonló a helyzet, mint nálunk volt az elmúlt években. Inkább tavaszi hőmérséklet és maximum eső. Ahogy írtam korábban már hónapok óta hangolódott rá mindenki. Itt Sutton Coldfieldben is volt hétvégenként egy kis karácsonyi vásár, Birminghamben pedig egy nagy German Christmas market. A házakra felkerültek az égősorok, a karácsonyfák is már egy héttel szenteste előtt feldíszítve az ablakokban álltak. Egyébként a házaknál nem szokás behúzni a függönyt, a nappali nagy ablakán egészen be lehet látni. Mi advent második vasárnapján tettük fel a díszeket az emeleten az ajtóinkra és a folyosóra.

December 1-én elmentünk egy kirándulásra a koordinátorunkkal és az Upbeat projekt vezetőjével a Chatsworth-házba. Ez egy régi angol kúria, mely még mindig a család birtokában van, egy részét és a kertet megnyitották a látogatók előtt. A Diótörő témájára volt feldíszítve az egész, kis karácsonyi meseországnak.

Az oviban december 9-én volt a betlehemes játék (nativity play). Én és Nati úgy vettünk részt benne, hogy két kis három évest tartottunk az ölünkben, akik báránynak és csacsinak voltak beöltöztetve. A próbák alatt el nem tudtam képzelni, hogyan lesz ebből előadás. A gyerekeknek nem volt sok szövegük, inkább közös éneklések voltak, de így is a legnagyobb kihívás az volt, hogy mindenkit a helyén tudjunk tartani. Végül, amikor feladtuk rájuk a jelmezt és kiléptek a „színpadra” a szülők elé, talán egy kicsit meg lehettek illetődve, mert nem fulladt káoszba az egész, még a kicsik is teljesen nyugton maradtak, mindenki tudta a szerepét, és (bár szerintem még mindig nem értettek sokat az egészből) halálosan cukik voltak.

December 16-án pedig a karácsonyi ünnepség volt szintén az oviban. Reggel feldíszítettük a termet, aztán jöttek a gyerekek, játszottunk aztán volt ebéd (természetesen szendvics, pizza, chips, jelly meg sütemény). Aztán pedig jött a mikulás. (A ház gondnoka öltözött be.)

Rengeteg karácsonyi ajándékot kaptunk. Képeslapot szinte mindenkitől, az oviból egy karácsonyi bögrét, meg csokit, a koordinátorunktól szintén édességet, a disability projekt vezetőjétől karácsonyi zoknit. Én is készültem képeslappal mindenkinek, ez szerintem nagyon szép és kedves dolog. Hagyományosan piros borítékban küldik őket, ahogyan a posta színe is piros. Ami még nagyon tetszik az a vörösbegy (robin), ami visszatérő motívum a lapokon, karácsonyi madár, ha jól tudom a piros mellénye miatt.

A legjobb ajándék viszont az volt, amikor kaptunk jegyet a karácsonyi Pantominra a Birmingham Hippodrome-ba. Szinte minden projektről jöttek csoportok. Még soha nem voltam ilyen előadáson. Ez is ilyen karácsonyi szokás errefelé, a család együtt elmegy megnézni az idei műsort. Általában egy klasszikus mese vagy történet feldolgozása sok dalbetéttel, stand up comedivel, nagyon lazán és látványosan. Egy 3D-s rész is volt benne. :D Idén Dick Whittington volt soron. Mondjuk nekem furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy ez egy családi szórakozás, és a közönség nagy részét gyerekek tették ki, a poénok nagy része inkább felnőtteknek szólt. De annyira őrült volt az egész, hogy ez gondolom őket nem zavarta. Sajnos mivel nem ismerek minden közéleti aktualitást, helyi sztereotípiát, kulturális kontextust, (és néha borzasztóan gyorsan beszéltek) a legtöbb viccet nem értettem, miközben mindenki szakadt körülöttem a röhögéstől. Ennek ellenére nagyon élveztem, örültem neki, hogy elmehettem.

A szobámban pedig így nézett ki a karácsonyi dekoráció: