Események

Augusztusban kicsit elmaradtam az írással, ennek oka többek közt az, hogy ez a hónap is igen mozgalmas volt. Ebben a posztban összefoglalom mi minden történt.

Látogatók Svédországból

Igaz, ők júliusban érkeztek, de még nem írtam róluk. Két lány: R. 17 éves és N.19 éves. Amikor megtudtuk, hogy jönnek, azt hittük ők lesznek az új evs önkéntesek, de hamar kiderült, hogy nem. Egy másik programmal jöttek és csak négy hétig maradtak, július 12-től augusztus 9-ig. Elég szerencsétlen időzítés volt, mivel az ovi bezárt július 15-ével, és a Holiday program csak augusztus 15-én kezdődött. Augusztus első hetében azért volt pár napjuk a Short breaks nevű projekten (ami napközi sérült gyerekek és fiatalok számára), de az itt töltött idejük nagy részében nem volt munkájuk. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a koordinátorunk még mindig nem tért vissza a betegségéből, a távolból szervezte őket és valószínűleg nem egyeztetett senkivel, így nem tudhatta, hogy a tavalyi évhez képest megváltoztak a projektek dátumai. Kissé elszeparálva, a B épületben kaptak szobát. Nem szerveztünk külön programot velük, csak megmutattuk nekik a várost, a törzshely pubunkat, lasagne-t sütöttünk, beszélgettünk. Mindketten nagyon nyitottak és kedvesek voltak.

Születésnap 

Augusztus 6-án 28 éves lettem. Mindenkinek a születésnapját meg szoktuk ünnepelni, nekem is készültek valamivel a többiek. Nem pont aznap, mert arra a szombatra a lányok már jóval korábban beterveztek egy bulit Birminghamben egy klubban. Így szombaton reggel, mivel csodás napsütésre ébredtem, sétáltam egyet a Sutton Parkban, aztán skype-oltam. Estefelé, mivel még mindig tartotta magát a jó idő, képtelen voltam a szobában ülni, S.-val, Jer.-rel és Jessyvel elmentem a Bottle of Sackba, a törzshelyünkre vacsorázni. Különleges alkalom volt, mert Jessy is velünk jött, ez nagyon jól esett. Amikor visszaértünk csatlakoztunk a lányokhoz, akik épp a szobájukban „melegítettek” az estére. Viszont így a szobában már nem fértünk el, átmentünk a jelenleg lakatlan Bungalow-ba inni. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve én is velük tartottam a csajos buliba Birminghambe. Jól éreztem magam, mint általában, amikor táncolni megyek, de az este végén meg kellett állapítanom, hogy ez a klubélet nem az én világom. Egy érdekes dolog még történt: amíg hazafelé menet az egy kis utcában vártuk a taxit, az angol kolléganőink olyan kényelmesen elhelyezkedtek az egyik koszos kapualjban, mintha otthon a kanapéra ültek volna. Odajött hozzánk egy erősen hajléktalannak kinéző férfi. A nadrágján vérfoltok voltak. Valamit elkezdett magyarázni, már nem emlékszem, hogy mit, de az egyik lány megkérdezte tőle, hogy kér-e pizzát, és odaadta neki a pizzás dobozt, ami nála volt néhány szelettel, amit már nem bírt megenni. Hálásan megköszönte és elment.

Hétfőn egy kedves kis uzsonnával leptek meg a többiek a Bungalow-ban, ahol már mindenki ott volt. Elmondták, hogy eredetileg pikniket terveztek, de az idő már nem volt olyan, mint a hétvégén, hol kiderült, hol beborult és fújt a szél is, szóval, inkább bent maradtunk. Kaptam tőlük egy színező könyvet (ezeket nagyon szeretem, hoztam is egyet otthonról), meg egy közös képet, ami most már hagyományos ajándék lett a szülinaposoknak.

Vendégem volt

A következő hétvégén E. eljött Londonból Birminghambe. Kértem neki egy szobát itt a házban. Szombaton megmutattam neki Sutton Coldfieldet este elmentünk a Gate Innbe, ahol már régóta nem jártam és a hét minden napján van valami elő zene. Teli volt, és egy nagyon jó banda játszott, ott maradtunk éjfélig. Vasárnap pedig Birminghambe mentünk. Nem akartunk belépőket fizetni, így csak a városban sétáltunk, meg elbuszoztunk a Cannon Hill parkba. Ott én sem voltam még, nagyon szép és van egy kis közösségi kert is mellette. A lábunkat lejártuk, de nagyon jó hétvégénk volt.

Birmingham

A hozzánk legközelebbi nagyváros Birmingham. Húsz perc busszal a párhuzamos utcában lévő buszmegállóból. A közlekedés sajnos elég drága, ezért általában csak akkor megyek be, ha valami dolgom van, vagy valahová utazom, mert minden vonat és távolsági busz onnan indul.

Anglia második legnagyobb városa. Kevésbé bájos, mint London, inkább nagy ipari város jellege van. Egyszerűen úgy foglalnám össze, hogy szürke és ronda. Minden más város, ahol eddig jártam szebb volt. Szomorú, de ez az igazság, legalábbis szerintem. Nincsenek szép régi épületek, zöld területet vadászni kell, (vannak nagyobb parkok, de ezek messzebb vannak a központtól) és folyamatosan építkezések vannak (tisztára otthon érzem magam, a nagy csomópontok folyamatosan fel vannak túrva). Ezért örülök neki, hogy egy kisvárosban élek, ahol jó érzés kilépni az utcára, és mindenhol lehet hallani a madarakat. Viszont az igaz, hogy könnyebb lenne szabadidős tevékenységet találni vagy akár csak elmenni szórakozni, ha Birminghamben laknánk.

A központban a Newstreet pályaudvar és a Bullring bevásárlóközpont áll. Van egy nagy katedrális, egy könyvtár, aminek a tetejére fel lehet menni a „titkos kertbe”, ahonnan kilátás nyílik a városra, és egy kis állandó Shakespeare kiállításuk is van. A könyvtár mellett van a Symphony hall, ahol hangversenyek, koncertek és egyéb rendezvények szoktak lenni. A városháza szép, van néhány érdekes szobor előtte. A Canal környéke szépen ki van építve, egy szép kis híd visz át felette és hajókázni is lehet rajta. Ezzel nagyjából ki is fújt a városi szabadon megtekinthető látnivalók listája.

A könyvtár "Titkos kertje" a 9. emeleten

 A könyvtár épülete

 Birmingham Cathedral

 Canal

 Shakespeare ihlette virágszobor a könyvtár előtt

 A városháza...

 amit szfinxek őriznek

Egy korábbi bejegyzésben említettem már a botanikus kertet, ahová júliusban elmentem Jessyvel. Az nagyon szép volt, van még néhány múzeum amit érdemes lenne felkeresni például a Thinktank természettudományi múzeum interaktív kiállításokkal, a National Sea Life Centre, ami egyfajta akvárium, vízi élőlények állatkertje. És persze ott van a Cadburry World, a híres csoki gyár, ahol az idegenvezetés után természetesen kapnak csokit a látogatók. Ez az a hely, amit nekem jelenleg inkább kerülnöm kéne, (később leírom miért) pedig kétségtelenül ez Birmingham legjobb helye. Természetesen van még rengeteg Art Gallery, mozi és színház, események, fesztiválok, rengeteg felfedeznivaló, ami elfeledteti a kilátást a város felé közelítve.

Fél év úgy elszaladt

Igen, ma van pontosan fél éve annak, hogy itt vagyok. Nem fogok Thomas Mannféle esszét rögtönözni az időérzékelés furcsaságairól, de annyit elmondhatok, hogy nagyon gyorsnak éreztem, ugyanakkor a június, ami szinte még csak egy hónapja volt, már nagyon távolinak tűnik. 

Az új korszak igazából majd csak szeptembertől fog elkezdődni, amikor elmegy a csapat, és mi remélhetőleg dolgozhatunk majd azokon a projekteken, amikbe eddig nem volt bepillantásunk. Arról, hogy lesz-e új csapat még mindig ellentmondásos hírek keringenek, valaki hallott valamit valakitől, valaki meg valami mást hallott mástól, szóval nem igazán foglalkozom már vele, majd megtudjuk, ha itt lesz az ideje. Annyi biztos, hogy egészen más lesz minden. De addig itt van az augusztus, ami a beosztásom alapján és a betervezett utazással Skóciába nagyon mozgalmasnak ígérkezik. Továbbra is járok az Up Beat projektre, és ha a vezető visszajön a nyári táborból, elmondom neki az ötletemet arra, hogy hogyan tegyük elérhetővé a projektet olyanok számára is, akik esetleg messzebb laknak és nem tudnak jönni a találkozókra. Lesz néhány „otthoni feladatunk” amikről majd később írok. Augusztus utolsó két hetében és szeptember első hetében menni fog a Holiday Programme, augusztus utolsó (hosszú) hétvégéjén pedig egy „meglepetés munkánk” lesz.

És most jöjjön egy kis összefoglaló arról, hogy mi minden volt 6 hónap alatt:

-        Megismertem a környéket, a várost, hozzászoktam a nyelvhez, az emberekhez, a dolgok menetéhez.

-        Rendszeresen dolgoztam az oviban, a Holiday Programmen, a K-Katsen és az Up Beaten

-        Részt vettem egy csomó rendezvényen és eseményen: Sleep easy (két alkalommal), a K-Kats show, a Step Forward nevű sérült fiatalokból álló csoport színházi előadása (melyet M. és L. rendezett), a Kingstanding Fun day (a szomszédos városban egy játszótéren ugráló várat meg egyéb játékokat állítottunk fel a gyerekeknek), a Forward Carers börze a Birmingham Symphony Hallban,

-        Elutaztam Oxfordba, Manchesterbe, Londonba, Dublinba, Westonba, Newcastle-be (és környékére), Brightonba.

-        Rész vettem az On Arrival Trainingen és a Playwork Trainingen.

-        Fejlesztettem az angoltudásomat (megtaláltam a helyi könyvtárat és elkezdtem kijegyzetelni egy angol nyelvtankönyvet. Beszereztem néhány angol nyelvű regényt is, amiből eddig csak egyet sikerült elolvasnom. Valamiért itt sokkal kevesebbet olvasok, talán azért mert folyton az jár a fejemben, hogy valami mást kéne csinálnom.)

-        És persze volt sok kocsmázás, berúgás, közös kajálás, mozi, otthoni filmezés is.