Események

Augusztusban kicsit elmaradtam az írással, ennek oka többek közt az, hogy ez a hónap is igen mozgalmas volt. Ebben a posztban összefoglalom mi minden történt.

Látogatók Svédországból

Igaz, ők júliusban érkeztek, de még nem írtam róluk. Két lány: R. 17 éves és N.19 éves. Amikor megtudtuk, hogy jönnek, azt hittük ők lesznek az új evs önkéntesek, de hamar kiderült, hogy nem. Egy másik programmal jöttek és csak négy hétig maradtak, július 12-től augusztus 9-ig. Elég szerencsétlen időzítés volt, mivel az ovi bezárt július 15-ével, és a Holiday program csak augusztus 15-én kezdődött. Augusztus első hetében azért volt pár napjuk a Short breaks nevű projekten (ami napközi sérült gyerekek és fiatalok számára), de az itt töltött idejük nagy részében nem volt munkájuk. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a koordinátorunk még mindig nem tért vissza a betegségéből, a távolból szervezte őket és valószínűleg nem egyeztetett senkivel, így nem tudhatta, hogy a tavalyi évhez képest megváltoztak a projektek dátumai. Kissé elszeparálva, a B épületben kaptak szobát. Nem szerveztünk külön programot velük, csak megmutattuk nekik a várost, a törzshely pubunkat, lasagne-t sütöttünk, beszélgettünk. Mindketten nagyon nyitottak és kedvesek voltak.

Születésnap 

Augusztus 6-án 28 éves lettem. Mindenkinek a születésnapját meg szoktuk ünnepelni, nekem is készültek valamivel a többiek. Nem pont aznap, mert arra a szombatra a lányok már jóval korábban beterveztek egy bulit Birminghamben egy klubban. Így szombaton reggel, mivel csodás napsütésre ébredtem, sétáltam egyet a Sutton Parkban, aztán skype-oltam. Estefelé, mivel még mindig tartotta magát a jó idő, képtelen voltam a szobában ülni, S.-val, Jer.-rel és Jessyvel elmentem a Bottle of Sackba, a törzshelyünkre vacsorázni. Különleges alkalom volt, mert Jessy is velünk jött, ez nagyon jól esett. Amikor visszaértünk csatlakoztunk a lányokhoz, akik épp a szobájukban „melegítettek” az estére. Viszont így a szobában már nem fértünk el, átmentünk a jelenleg lakatlan Bungalow-ba inni. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve én is velük tartottam a csajos buliba Birminghambe. Jól éreztem magam, mint általában, amikor táncolni megyek, de az este végén meg kellett állapítanom, hogy ez a klubélet nem az én világom. Egy érdekes dolog még történt: amíg hazafelé menet az egy kis utcában vártuk a taxit, az angol kolléganőink olyan kényelmesen elhelyezkedtek az egyik koszos kapualjban, mintha otthon a kanapéra ültek volna. Odajött hozzánk egy erősen hajléktalannak kinéző férfi. A nadrágján vérfoltok voltak. Valamit elkezdett magyarázni, már nem emlékszem, hogy mit, de az egyik lány megkérdezte tőle, hogy kér-e pizzát, és odaadta neki a pizzás dobozt, ami nála volt néhány szelettel, amit már nem bírt megenni. Hálásan megköszönte és elment.

Hétfőn egy kedves kis uzsonnával leptek meg a többiek a Bungalow-ban, ahol már mindenki ott volt. Elmondták, hogy eredetileg pikniket terveztek, de az idő már nem volt olyan, mint a hétvégén, hol kiderült, hol beborult és fújt a szél is, szóval, inkább bent maradtunk. Kaptam tőlük egy színező könyvet (ezeket nagyon szeretem, hoztam is egyet otthonról), meg egy közös képet, ami most már hagyományos ajándék lett a szülinaposoknak.

Vendégem volt

A következő hétvégén E. eljött Londonból Birminghambe. Kértem neki egy szobát itt a házban. Szombaton megmutattam neki Sutton Coldfieldet este elmentünk a Gate Innbe, ahol már régóta nem jártam és a hét minden napján van valami elő zene. Teli volt, és egy nagyon jó banda játszott, ott maradtunk éjfélig. Vasárnap pedig Birminghambe mentünk. Nem akartunk belépőket fizetni, így csak a városban sétáltunk, meg elbuszoztunk a Cannon Hill parkba. Ott én sem voltam még, nagyon szép és van egy kis közösségi kert is mellette. A lábunkat lejártuk, de nagyon jó hétvégénk volt.