Nyár elejétől készültem erre az útra. Nyáron akartam menni,
mert így még lehet esélyem jó időre. Sokat tervezgettem, számolgattam, hogy
időben és pénzben jól jöjjek ki. Végül úgy döntöttem, hogy Glasgowban töltök
két éjszakát, aztán a Loch Ness partján még kettőt, a Fort Augustus nevű kis
faluban. Mindenképpen akartam látni a hegyeket és a tavakat is, nem csak egy
nagyvárost. Egyedül mentem, egyrészt azért mert lehetséges útitársaim nem értek
rá, másrészt azért, mert valahol akartam is újra egyedül utazni. Szeretem azt
az érzést, amikor elindul velem a busz, amikor csak járom az utcákat, amikor
bármi megtörténhet. Persze egy kicsit azért aggódtam, hogy négy nap sok lesz a jóból
és magányos leszek a végére.
Vasárnap reggel indultam Birminghamből, délután értem
Glasgowba 6 és fél óra buszozás után. Az úton végig esett az eső, de mire
bejelentkeztem a hostelbe már ragyogó napsütés volt odakint. Miközben a
konyhában iszogattam a kávémat, és nézegettem a térképen, hogy merre induljak,
megismerkedtem Lucie-vel. Ő is néhány napja érkezett Németországból,
szeptembertől itt jár majd egyetemre. Azt mondta eddig lakást keresett és még
nem volt ideje jobban szétnézni, így végül együtt indultunk el délután és
másnap is. Megnéztük a Necropolist, a Glasgow-i katedrális régi temetőjét. Szép
csendes park a város felett, több száz éves síremlékekkel.
Sétáltunk a folyóparton
Láttunk sok nagyon király falfestményt
Megnéztük a Kelvingrove Art Gallery and Museumot. Mint sok
más helyen, itt is ingyenes az állandó kiállítás. Festmények, régészeti
leletek, várostörténet, és kitömött állatok voltak.
Nem messze onnan, a Glasgow-i Egyetem épülete a Harry
Pottert juttatta eszünkbe.
A botanikus kerteket mindenhol szeretem megnézni.
A második nap estéjén, pedig beültünk egy pubba, amely a
Howling wolf névre hallgatott. Aztán a visszaúton betértünk egy másikba is,
ahonnan élőzenét hallottunk.
Nagyon jó volt, hogy találkoztunk, jól megértettük egymást,
akkor sem feszengtünk kínosan, ha éppen nem beszéltünk. Ritka az ilyesmi,
legalábbis nálam. Szeretek beszélgetni, de nem vagyok egy fecsegős típus. Ha
valakit még nem ismerek igazán, és kifogytunk az általános témákból, sokszor
elkezdek görcsölni, azon jár az eszem, hogy most biztosan unalmasnak talál és
minél jobban igyekszem, hogy eszembe jusson valami, annál nagyobb fehér folt
van a fejemben, végül mindkettőnkre átragad a feszültség és annyi is az
egésznek. Szóval, nagyon örültem, hogy ez az ismertség nem így végződött.
Kedden délelőtt továbbindultam a Loch Ness felé busszal. A fennsíkon
keresztül, a hegyek lábánál mentünk. A szemem alig vettem le az ablakról, talán
csak annyi időre, amíg megkerestem a fényképezőgépemet.
Amikor megérkeztem Fort Augustusba, megint esett az eső.
Csak a faluban néztem körül, vettem kaját a következő két napra és visszamentem
a szállásra. Főleg családok, kiránduló párok meg csoportok voltak még ott.
Ezúttal nem akadt útitársam. Másnap ragyogó napsütésben, pulóver nélküli
hőmérsékletben jártam be a környéket.
A tópartot
Urquhart várát, Drumnadrochi tmellett
és hajókáztam a Loch Nessen
Aztán elindultam a Caledonian Canal mentén.
Ez volt a legmegnyugtatóbb sétám. Csak mentem előre és újra
meg újra egyre szebb látvány tárult elém. Alig ment el mellettem egy-két ember
két óra alatt. Különösen jó volt ez, mert minden szépség ellenére cseppet
kiábrándító az állandó turistaáradat, az ajándékboltok minden sarkon és a
töménytelen mennyiségű Nessie.
Sötétedésre értem vissza. Ez a két nap csendesen telt,
gyönyörű helyeken. A szörnyhöz nem volt szerencsém, csak kacsákat láttam a
hatalmas fekete tóban úszni, meg felhőbe burkolózott hegyeket az út mentén,
erdőket a hegyoldalban, lila bogáncsmezőket, tavakat, lovakat, bárányokat.
Ezeket a képeket a visszaúton készítettem (reggel még sütött
a nap):
Másnap korán reggel indultam és estére értem vissza a
YMCA-be, szakadó esőben. A „meglepetés munka”, amiről egy korábbi posztban
írtam, egy fesztiválon lett volna, a többiek már reggel el is mentek. Én a
whatsappról tudtam meg, hogy én és Nati nem megyünk. (Csak zárójelben jegyzem
meg, hogy ha ezt bele írták volna a beosztásunkba, csütörtök este éjszakai
busszal tudtam volna visszajönni sokkal egyszerűbben.)
Skócia tényleg gyönyörű. A visszaúton folyton az járt a
fejemben, hogy vissza kell majd jönnöm egy napon. Edinburghot most kihagytam
sajnos, idő és pénz hiányában nem tudtam megcsinálni a háromszöget, ami az
eredeti tervem volt, de biztos vagyok benne, hogy egyszer még visszatérek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése