Teltház van

A szállásunkon, a YMCA házban is megváltoztak a dolgok az ősz folyamán. Jelenleg az összes szoba foglalt mindhárom épületben, mivel most már a Bungalow is üzemel (néhány lakót költöztettek oda az A épületből). Így most állandó nyüzsgés van sokszor késő estig. A nappali soha nem üres, mint annak idején (amikor szinte csak mi az önkéntesek jártunk le filmet nézni), mostanában inkább a lakók tartanak ott bulikat. Szerencsére a hangoskodáson kívül eddig nem volt más probléma ezzel. Felállították a ping-pong asztalt is, ami eddig összecsukva hevert a fal mellett. Nem irigylem a földszinti szobák tulajdonosait… a Play Station is előkerült, ami eddig szintén érintetlen volt a tévé alatt.

Az A épület második emeletén is telnek a szobák, december elsején megérkezett Patricia (23) szintén Luxemburgból, így már négyen vagyunk. Ő is nagyon rendben van, kedves, kissé csendes lány. Az ő beosztása is hasonló ahhoz, ami nekünk volt az első hónapban, amíg Ben kezdettől fogva ugyanazokon a projekteken dolgozik, mint mi. Nem tudok rájönni a logikára a rendszer mögött, ez valószínűleg azért van, mert nincs benne. De reméljük ő is hamar belerázódik az itteni kerékvágásba és feltalálja magát.

Vissza az oviba

Még nem írtam az új tanévről az óvodában. Megváltozott néhány dolog ősz óta. Sok gyerek elment iskolába, a kicsik közül sem jött vissza mindenki. Viszont sok új érkezett, két évesek, így a reggelek elég zajosan telnek, mindig akad valaki, aki hosszú perceken keresztül üvölt. Azok, akik nyáron még „kicsik” voltak, nagyon sokat fejlődtek ezalatt a pár hónap alatt. Van egy kislány, aki először egyáltalán nem beszélt, ősztől pedig be nem áll a szája, ha belekezd valamibe. Azt is jó látni, hogy a beszoktatás időszaka után milyen otthonosan érzik már magukat az újak is.

Alapvetően két csoportra osztják a gyerekeket: orange bods (2-3 évesek) és green bods (4-5 évesek). reggelente külön gyülekeznek, a termet egy harmonikaajtóval választják el ilyenkor. A reggeli rituálé ugyanaz a két csoportnál: köszöntés, névsorolvasás, milyen nap van, milyen idő van, a napi események áttekintése, éneklés, mondókázás. Különbség csupán az intenzitásban van. A kicsikkel hamarabb lezavarják az egészet, és sikernek számít, ha mindenkit sikerül a szőnyegen tartanunk erre a körülbelül 10 perce. A nagyoknál kiegészül egy kis beszélgetéssel az aktuális projekt témáról, ehhez azokat a játékokat hívják segítségül, amiket a gyerekek otthonról hoztak. (Ezeket beteszik egy nagy dobozba az ovi ideje alatt, de így reggel bemutatják mindenkinek.) Ők már többnyire figyelnek és nagyon okosak is. Néha van valamilyen közös játék is, labdával, zenével. Azoknak, akik jövőre iskolába mennek, az előtérben még egy fejlesztő foglalkozást tart az egyik óvó néni. A déli mesénél is először külön vannak, aztán az egész csoport végighallgat még egy mesét, amíg a leválasztott részben megterítenek az ebédhez. A kicsiknél ez már nem szokott menni, a legtöbben ficánkolnak, mint a sajtkukac, és percenként szaladnak el. Újra meg újra visszahozzuk őket, szerencsére sokan vagyunk, így nem baj, ha egy embert teljesen leköt egy gyerek. Azt azért megjegyezném, hogy irreális elvárás egy kétéves felé, hogy egy helyben, csendben üljön húsz percen keresztül.

Az udvart felújították: az eddigi műanyagforgács helyett olyan gumijárdát tettek le, amit a futópályákon használnak. Így a gyerekek tudnak triciklizni, és az esőben sem lesz annyira sáros minden.

Változás még, hogy a kollégák közül is elmentek néhányan, a helyükre pedig újak jöttek. A mostani beosztásommal két és fél napot dolgozom az oviban hetente. Már rutinosan megy minden. Szeretek ott lenni, nem tudok betelni a gyerekekkel.

AGM

November elsején megérkezett az új önkéntes társunk: Ben, Luxemburgból. Huszonhat éves, nagyon kedves, lelkes, hamar megtalálta a hangot mindenkivel. 

Múlt héten szerdán volt az Annual General Meeting, vagyis az AGM. Hallottam már róla, hogy lesz egy ilyen, de azt nem tudtam, hogy mikor. Amikor a K-kats és a Stepping up csoportokban a gyerekek elkezdték próbálni a beszédüket, akkor tudtam meg, hogy november 16 az időpont, és előtte való nap pedig azt, hogy mi is részt veszünk rajta. Igazából megkérdezhettem volna, de először a nevéből következtetve arra gondoltam, hogy egy hivatalos meeting lesz a YMCA vezetőinek, ahol megtárgyalják az év eredményeit és a terveket a következő évre.

Ehhez képest inkább egy színdarabhoz vagy előadáshoz hasonlított. Abban a teremben tartották, ahol az ovi szokott lenni. A vezetők, projekt felelősök, önkéntesek, szülők, gyerekek, és néhányan a sérült fiatalok közül is beszédet mondtak. A mi részünk csak annyi volt, hogy Xavi a Housing projektnél bemutatott minket, mint EVS önkénteseket, és mi elmondtuk honnan jöttünk.

Körülbelül egy órás volt az egész, utána pedig a szokásos terülj-terülj asztalkám várt mindenkit. Amúgy ez is egy érdekes szokás, kávé és tea általában mindenhol van, semmilyen munkába, találkozóba nem lehet úgy kezdeni, hogy előtte ne teáztunk volna. Ha pedig valami nagyobb esemény van, előkerülnek a muffinok, a tortácskák és mindenféle sütemény meg sós ropogtatni való.

Ami elveszik

A Halloween bulit felidézve jutott eszembe ez a téma. Arról, hogy a koordinátorunk kezéből vettem ki egy tálca teljesen friss sült krumplit mielőtt az egész a kukában landolt volna. Elképesztő, hogy milyen könnyen és lelkiismeret furdalás nélkül tudják a szemétbe dobni az ételt. Nem mondom, hogy nekem még soha semmi nem penészedett meg a hűtőmben, mert nem bírtam megenni vagy nem figyeltem oda a csomagolásra, és aztán ki kellett dobnom. Mégis sokkal érzékenyebb vagyok a témára mióta annyiszor láttam hogyan dobják el a süteményeket, kenyeret, gyümölcsöket, csak azért mert egy ideg odakint álltak és senkinek nem kellettek, aztán egyszerűen nem tudnak mit csinálni velük. Gondolom a szigorú étel higéniai szabályok is közrejátszanak ebben, főleg a gyerekekkel foglalkozó projekteknél, semmit nem akarnak megkockáztatni. És persze az is benne van, hogy sokak számára túlságosan egyértelmű, hogy mindig van ennivaló, különösen ezen a tehetős környéken. Ha a mai adag maradékát kidobjuk, az természetes, mert holnap ugyanúgy ott lesz a holnapi. Nem akarok fellengzősnek tűnni, én sem éheztem soha, sőt gyerekkorom rémálma volt a gusztustalan menza kaja, és az érzelmi zsarolás, amivel azt megpróbálták lenyomni a torkunkon, mert máshol a gyerekeknek nincs mit enniük. Szóval, távol áll tőlem, hogy bárkit kioktassak vagy elítéljek a témában, csupán a megfigyeléseimet írom le.

Szerencsére a probléma ismert, és elindultak folyamatok, amelyekkel ellensúlyozzák. Ilyen például a Franciaországból indult kezdeményezés, mely szerint a nagy áruházak kötelesek a lejárt szavatosságú, de még fogyasztható élelmiszert jótékonysági szervezeteknek felajánlani. A YMCA is él ezzel a lehetőséggel, rendszeresen hoznak a nagyobb üzletekből hatalmas zacskókkal kenyeret, süteményeket, mirelit rántott csirkét, néha zöldséget és gyümölcsöt is. Ezeket kirakják a nappaliba meg a közös fagyasztóba, és bárki vehet belőle a lakók és a munkatársak közül. (Bár ezekkel is előfordul, hogy nem fogynak el napok alatt sem.)

Sok helyen vannak (általában egyházak által üzemeltetett) élelmiszer bankok, ahol az emberek által leadott dolgokat szétosztják a rászorulók között.

A magam részéről igyekszem inkább kis adagokban vásárolni, annyit amennyiről biztosan tudom, hogy el fog fogyni, valamint a lejárati időket sem veszem annyira szigorúan. Az első időkben nagy volt a csábítás, és én amúgy is hajlamos vagyok a gyűjtögetésre, de egy idő után megtaláltam az egyensúlyt a kajapénzem és a fogyasztásom között.

Halloween

Az amerikai Halloween természetesen itt sokkal nagyobb népszerűségnek örvend, és még inkább beépült az ünnepek közé, mint nálunk. Ennek egyrészt az az oka, hogy nincsen más beöltözős alkalmuk, és nem ütközik a saját hagyományaikkal, így az ellentábor is egyedül az Amerika majmolást hozhatja fel mint ellenérvet. Nálunk ilyenkor a fiatalok jelmezben mennek bulizni vagy horror filmet néznek mások meg felháborodva kommentelnek minderről. 

Itt főleg a gyerekeké ez az esemény. Az október utolsó hetében futó Holiday programme-en is volt Halloween buli, ahol mindenféle kreatív és előre gyártott jelmezt csodálhattunk meg. A szomszédolós Trick or treat is ment, gondolom ez különösen az ilyen kertvárosi környéken szokás, mint ahol mi is lakunk. Sok ház előtt láttam a töklámpást, az oviban is faragott egyet az egyik óvó néni.

A YMCA ház is megrendezte a Halloween bulit a lakóknak, október 28-án, pénteken, bár ez eléggé mérsékeltre sikerült. Senki nem öltözött be, illetve volt egy lány, aki félidőnél megjelent egy nagyon király csontváz jelmezben meg sminkben, de miután szembesült vele, hogy ezzel egyedül van, el is ment. Én is egyszerűen a fekete ruhánál meg sminknél maradtam. Nem volt ott az egész ház, de azért sokan lejöttek, olyanok is, akiket eddig nem is láttam. Be volt tervezve néhány játék, a lelkesedés azonban nem volt kitörő, így a koordinátorunk megelégedett a „múmiával” (két csapat egy-egy kiválasztott embert megpróbál minél jobban betekerni vécépapírral), hogy ezzel dokumentálják az eseményt, és utána inkább csak beszélgettünk. Néhányan érdeklődtek az EVS iránt is, hogy szeretnék megcsinálni, amíg van rá lehetőségük.

A végén majdnem botrányos mennyiségű kaja került a szemétbe, de szerencsére a lakók és mi is megmentettük a nagy részét.