Még nem írtam az új tanévről az óvodában. Megváltozott
néhány dolog ősz óta. Sok gyerek elment iskolába, a kicsik közül sem jött
vissza mindenki. Viszont sok új érkezett, két évesek, így a reggelek elég
zajosan telnek, mindig akad valaki, aki hosszú perceken keresztül üvölt. Azok,
akik nyáron még „kicsik” voltak, nagyon sokat fejlődtek ezalatt a pár hónap
alatt. Van egy kislány, aki először egyáltalán nem beszélt, ősztől pedig be nem
áll a szája, ha belekezd valamibe. Azt is jó látni, hogy a beszoktatás időszaka
után milyen otthonosan érzik már magukat az újak is.
Alapvetően két csoportra osztják a gyerekeket: orange bods
(2-3 évesek) és green bods (4-5 évesek). reggelente külön gyülekeznek, a termet
egy harmonikaajtóval választják el ilyenkor. A reggeli rituálé ugyanaz a két
csoportnál: köszöntés, névsorolvasás, milyen nap van, milyen idő van, a napi
események áttekintése, éneklés, mondókázás. Különbség csupán az intenzitásban
van. A kicsikkel hamarabb lezavarják az egészet, és sikernek számít, ha mindenkit
sikerül a szőnyegen tartanunk erre a körülbelül 10 perce. A nagyoknál kiegészül
egy kis beszélgetéssel az aktuális projekt témáról, ehhez azokat a játékokat
hívják segítségül, amiket a gyerekek otthonról hoztak. (Ezeket beteszik egy
nagy dobozba az ovi ideje alatt, de így reggel bemutatják mindenkinek.) Ők már
többnyire figyelnek és nagyon okosak is. Néha van valamilyen közös játék is,
labdával, zenével. Azoknak, akik jövőre iskolába mennek, az előtérben még egy fejlesztő
foglalkozást tart az egyik óvó néni. A déli mesénél is először külön vannak,
aztán az egész csoport végighallgat még egy mesét, amíg a leválasztott részben
megterítenek az ebédhez. A kicsiknél ez már nem szokott menni, a legtöbben
ficánkolnak, mint a sajtkukac, és percenként szaladnak el. Újra meg újra
visszahozzuk őket, szerencsére sokan vagyunk, így nem baj, ha egy embert
teljesen leköt egy gyerek. Azt azért megjegyezném, hogy irreális elvárás egy
kétéves felé, hogy egy helyben, csendben üljön húsz percen keresztül.
Az udvart felújították: az eddigi műanyagforgács helyett
olyan gumijárdát tettek le, amit a futópályákon használnak. Így a gyerekek
tudnak triciklizni, és az esőben sem lesz annyira sáros minden.
Változás még, hogy a kollégák közül is elmentek néhányan, a
helyükre pedig újak jöttek. A mostani beosztásommal két és fél napot dolgozom
az oviban hetente. Már rutinosan megy minden. Szeretek ott lenni, nem tudok betelni
a gyerekekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése