Panto ráadás

Január 12-én az Alley-Kats nevű sérültekből álló dráma csoport Pantomine előadása volt. Régóta dolgoznak együtt a Highbury Theatre-rel Sutton Coldfieldben. Az előző csapatból két lány szervezett egy előadást velük a nyáron. A színház színészei és a Stepping up munkatársai segítségével nagyon színvonalas műsort produkáltak, újból öröm volt őket látni, különösen azt, hogy utána mennyire eltöltötte őket a sikerélmény.

A történethez sajnos hozzátartozik az is, hogy én Patricia kicsit később érkeztünk és lemaradtunk a feléről… Nati és Ben a csoporttal mentek oda, Ben kísérőként, Nati pedig a darabban is szerepelt. Mi nem dolgozunk a drámacsoporttal, így mi csak nézőként voltunk jelen. Nem volt messze a szállásunktól, de gyalogosan még nem jártam arra, legutóbbi alkalommal elvittek minket a mini busszal. Mobilnet egyikőnknél se volt. Én ugyan megnéztem a térképet mielőtt elindultunk, és fel is vázoltam egy papírra, hogy tudjuk, hol kell majd befordulni, de sehogy se találtuk meg az utcát, ami jelölve volt. Közben megérkezett a várva várt, a héten folyamatosan emlegetett hóesés is, méghozzá erős szél kíséretében. Miután a szétázott papírdarabról való tájékozódás csődöt mondott, megkértük Bent, hogy telefonon navigáljon el minket, de ez sem járt túl nagy sikerrel, a telefon Patriciánál volt és valahogy nem érthették egymást, mert sokáig köröztünk ugyanazon a helyen, hiába mondtam neki, hogy szerintem most már jó irányba megyünk, ő elrohant visszafelé. Végül Ben kijött elénk. Így már csak a színfalak mögötti labirintuson kellett átmennünk (komolyan, ez egy kis színház, és hihetetlen hány kanyar meg lépcső volt), hogy elérjük az utolsó 20 percet.