OAT London

Ahogy említettem az előző bejegyzésben a Playwork tréning utáni héten kezdődött az On Arrival Training. Ez általában egy közeli nagyvárosban szokott lenni, ahol összejönnek azok az önkéntesek, akik nemrég érkeztek az országba. A „nemrég” elég tág fogalom, mi éppen május 3-án töltöttük be  a három hónapot, de találkoztunk egy spanyol fiúval, aki még nem is volt a munkahelyén, egyenesen Londonba jött. A többieknek annak idején Birminghambe kellett menniük, nekünk azonban olyan szerencsénk volt, hogy Londonban tartották. Az oda-vissza út költségeit visszatérítik, így a vonattal tudtam menni, aminek külön örültem, mert szeretek vonatozni, és a vonat állomás közelebb esett a hostelhez, mint a Viktori Coach Station, ahol a buszok állnak meg. A másik nagy szerencsénk a rendkívüli időjárás volt, végig húsz fok feletti hőmérséklet és napsütés.

Összesen tizennyolcan voltunk. Egy belvárosi hostel egyik termét bérelték ki a tréningre, és a szállásunk is a hostelben volt. Szerdától péntekig, két és fél nap. A már nagyon rutinos tréning metódus volt, bemutatkozós, ismerkedős feladatok, aztán kisebb csoportokra bontva nagy papírokra írtuk fel, hogy mit gondolunk, tudunk az adott témáról (az evs rendszere, jogok és kötelességek, lehetőségek az evs ideje alatt, kultúra stb.), aztán közösen megbeszéltük. Olyan is volt, amikor a két előadó tartott hosszabb-rövidebb előadást például a kultúrsokkról és a lehetséges megküzdési módszerekről, a beilleszkedésről, arról, hogy hogyan jöhetünk ki jobban a pénzünkből az itteni borsos árak mellett. A legtöbb információt mi már hallottuk korábban vagy kitapasztaltuk a három hónap alatt. Amiért mégis hasznosak voltak ezek az alkalmak az volt, hogy sokan bedobták a problémájukat, kérdésüket a fogadó szervezetükkel és/vagy egyéb témával kapcsolatban, az előadók pedig elmondták, hogy mit gondolnak róla, és hogyan lehetne megoldani. Sokan tapasztalták például, hogy az önkénteseket kihasználják, többet dolgoznak, mint amennyit lehetne, extra feladatokat terhelnek rájuk, amiknek semmi köze a projekthez, pénzek tűnnek el nyomtalanul (például a helybeli utazási költség térítéséről gyakran megfeledkeznek), nem azt a szállást biztosítják, amiben előzőleg megállapodtak és hasonlók. Az EVS a külföldi munka, tanulás, és szakmai gyakorlat, tapasztalat egyik legbiztonságosabb formája, mégis, mint minden rendszerben, és mindenhol ahol pénz is játszik, itt is megvan a lehetőség a visszaélésre. Ezért nem árt, ha tisztában vagyunk minden részlettel, és tudjuk hová fordulhatunk, ha problémánk akad a munkahelyünkkel. Az előadók megadták az elérhetőségüket, őket is felkereshetjük további tanácsért.

Beszéltünk a fejlődésről, az önfejlesztésről is, hogy milyen fontos, és milyen lehetőségek vannak rá. Ez ilyen év alatt rengeteget lehet tanulni. Ennek kapcsán eszembe jutott néhány olyan dolog is, ami otthon az egész indulás előtt még tudtam, de három hónap alatt az események, az újdonságok, a felmerülő nehézségek teljesen elfeledtették velem. Például azt, hogy találjak egy hobbit, hogy eljárjak más közösségekbe is és találkozzak másokkal a munkatársaimon kívül, hogy tudatosan fejlesszem a nyelvtudásomat. Ezekről majd írok külön, mert ez egy elég tág és fontos téma, örülök, hogy előkerült és kaptam hozzá motivációt. A másik jó dolog az volt, hogy találkoztunk a többi önkéntessel más szervezetektől, és ez nagy felfrissülés jelentett a szociális életemben. Nem panaszkodom, mert a helyzetem alapból különleges, hiszen kilencen vagyunk, a legtöbb helyen kettő vagy három evs szokott dolgozni, de olyan is előfordul, hogy valaki egyedül van. Megérkezéskor mindenki felírta a nevét meg az elérhetőségét egy papírra, amit aztán megkaptunk e-mailben. Persze magunktól is cseréltünk telefonszámot, és vannak akikkel később is tartani fogjuk a kapcsolatot.

Volt még egy előadás a kultúráról úgy általában, arról, hogy mennyi minden tartozik bele, hogy egészen apró eltérések a normalitás fogalmában két ember között mennyi konfliktushoz vezethetnek. Például az időhöz, a tisztasághoz való viszony, a beszédstílus, az elfogadott beszédtémák, a testbeszéd mind olyan dolgok, amik akkor is okozhatnak nehézségeket, ha mindkét fél a legjobb belátása szerint cselekszik. Sok érdekes dolgot elmondtak az angol szokásokról, mentalitásról is, még egy angol teapartit is rögtönöztek nekünk, mindenféle édességgel meg rágcsálnivalóval, amit ilyenkor fel szoktak kínálni.

Bár az előadók elmondták, hogy régen egy hetes volt ez a tréning, és azt ők jobban szerették, én úgy érzem ez a két és fél nap pont elég volt arra, hogy a lényeget elmondják és egy kicsit kitáguljon az itteni világunk.