K-Kats 2

Még nem írtam arról, hogy hogyan folytatódott tovább a K-kats klub élete az előadás után. Ez az a klub, ahová fogyatékkal élő fiatalok járnak szombatonként 12.30-16.00. Elméletileg 11-19 éves korig van, de sokan vannak, akik idősebbek. Abban a teremben tartják, ahol az ovi szokott lenni hétköznaponként. A show után valahogy olyan időszak jött, amikor majdnem minden hétre jutott valami ünnepelnivaló: valakinek a születésnapja, St Patrick’s day, az egyik munkatárs közelgő esküvője, a Királynő születésnapja. Ezeken a délutánokon volt zene, tánc, sütemény, bár egy idő után azért mindig alább hagyott a hangulat. Két szombatot pedig én hagytam ki májusban, egyiket az On Arrival Training, a másikat az Írországi kirándulás miatt. Május vége körül rázódott vissza minden a rendes kerékvágásba, ami a következőt jelenti:

Mi megyünk fél egyre, behozzuk a székeket, asztalokat, van egy rövid megbeszélés, ahol elosztjuk, hogy ki mit fog csinálni. Egy óra körül kezdenek el jönni, először ebédelnek, úgy ahogyan az oviban és a napköziben, mindenki magának hozza az ebédet, (ezt mi inkább tízórainak mondanánk) ami általában szendvics, édesség vagy rágcsálni való. Aztán több elfoglaltság közül lehet választani. Van a coffe klub, ami vagy a konyhában, vagy a negyedik épületben van (aminek nem tudom a nevét, de több kis helyiség van benne és csak klubok, foglalkozások tartására használják), és abból áll, hogy kávéznak, teáznak, és közben beszélgetnek.  Amíg a lányok az előző bejegyzésben említett, elnapolt flashmobra készültek, elvonultak a csoportjukkal a táncot gyakorolni. Ha valaki hozott filmet, aki akarja azt is megnézheti. A többiek, akik egyikhez sem akarnak csatlakozni, szabadfoglalkozás van, csak beszélgetnek egymással vagy mindig van egy asztalra kitéve papír, színező, színes tollak, ceruzák, néhányan színeznek meg rajzolnak.

Miután leesett egy-két alkalom után, hogy itt nagyjából semmi dolgom nincsen, azon kívül, hogy megpróbálok beszélgetést kezdeményezni, ami kivel így kivel úgy sikerül, megkérdeztem a projekt vezetőket, hogy tarthatnék-e egy kézműves klubot. Első körben origamira gondoltam, mert ahhoz nem kell sok kellék, nem csinálunk vele rumlit, egyszerű modellek is vannak, amikkel fel tudom mérni, hogy ki mire képes. Nagyon lelkesen fogadták, mondták, hogy ha valamire szükségem van, csak szóljak és beszerzik. Mondtam, hogy csak színes papír kéne meg olló. Ennek ellenére az első alkalommal elég nehezen vadásztuk össze a papírt, csak valami vékonyabb kartont találtunk, amivel egy kicsit nehézkes volt dolgozni, de nem volt vészes. Négyen ültek le az asztalhoz, meg az egyik angol önkéntes lány L. és nagyon tetszett nekik, nekem is sikerélmény volt. A következő alkalommal D. az egyik vezető három origami füzetet nyomott a kezembe (állatok, járművek, dínók), amiknek a hátuljában négyzet alakú színes papírok is vannak. Ez nagyon jól esett, meg is csináltuk szinte mindegyik egyszerűbb modellt. Az utóbbi alkalmakon már csak egy-két résztvevőm volt, legutóbb pedig a filmes szoba jutott nekünk, ahol nem volt rendes asztal sem. Úgyhogy arra gondoltam, ideje valamit újítani. Bár lehet a K-katsen erre már nem lesz lehetőségem. Ezen a szombaton elmarad, utána pedig én utazom el megint, és ha jól tudom utána nyári szünet lesz. Szeptembertől pedig valószínűleg már az új showra fognak készülni. De nem adtam fel, van több fogyatékkal élőknek szervezett foglalkozás is, amikbe igaz, eddig engem nem vontak be, de talán ez megváltozik szeptembertől. Addig van időm kitalálni egy tervet, ami akár a saját projektem is lehet.