Ne kérdezz az EVS-ről

Június 24-én lent a nappaliban a reggelinél értesültem a szavazás eredményéről. Előtte is nagy téma volt a dolog, sok különböző véleményt hallottam, de talán többen voltak azok, akik a „függetlenség” mellett kardoskodtak. Utána is voltak, akik azt mondogatták, hogy „minden változás ijesztő, de…”. Egy ideje viszont már mindenhol, ahol feljön ez a téma azt hallom, hogy nem jó ez így, különösen a fiataloktól. Szerintem senki nem tudja még, hogy mi lesz ezután, csupán annyi biztos, hogy a világot megváltoztató esemény történt. Nem akarok politikai fejtegetésekbe bocsátkozni, mert nem értek hozzá, és mindig megpróbáltam távol maradni tőle, de a politika akkor is beleszól az ember életébe, ha ő maga nem akar beleszólni a politikába. Így történt ez most is.

A mi EVS évünket nem érinti a döntés, még hosszú tárgyalások eredménye lesz mire érzékelhető változás történik, ami akár két évbe is beletelhet. Attól tehát nem kell tartanunk, hogy hazazavarnak minket idő előtt, viszont én aggódom amiatt, hogy utánunk már nem akarják folytatni az EVS programot. Azok akik tavaly áprilisban, májusban érkeztek, voltak a legelső EVS önkéntesek itt, és az volt a terv, hogy mostantól folyamatosan cserélődnek majd az emberek. Még semmi hivatalos infónk nincs erről, a koordinátorunk meg senki nem nyilatkozott az ügyben, lehetséges, hogy én látok rémeket, de sajnos van logika a következtetésben. Először úgy volt, hogy már májusban jönnek újak azok helyére, akik elmentek. Erről semmit nem hallottunk azóta. Illetve nemrég megtudtam, hogy jön két lány júliusban, de ők csak egy hónapot maradnak, és ha jól értettem nem az EVS programon keresztül. Sajnos elég szomorú lesz, ha beigazolódik a sejtésem. Abban reménykedtem, hogy az újakkal más lesz a helyzet, nem egy kialakult közösségbe fogunk belecsöppenni, hanem mi alakítunk majd ki új közösséget, és ezt szerettem volna. Ahogy már említettem, nem igazán működik az információáramlás, úgyhogy azt, hogy mi lesz a folytatás, valószínűleg majd csak szeptemberben vagy októberben tudjuk meg abból, hogy itt lesznek-e akkor az új emberek vagy nem.

Tegnap pedig egy újabb lehangoló dolog történt ezzel kapcsolatban, ami tovább erősíti a kételyeimet. Két lány M. (Spanyolországból) és L. (Németországból) egy projekten dolgoznak a sérült fiatalok egy kisebb csoportjával: csoportos táncokat, kis színdarabokat tanulnak meg és adnak elő velük. Hónapok óta készültek egy flashmobra az egyik közeli bevásárlóközpont előtt. Egy tánc lett volna, egybekötve az EVS népszerűsítésével, mivel itt is nagyon kevesen ismerik ezt a programot. Csináltattak pólókat mindenkinek, múlt héten meg is festettük őket a csoporttal, tegnap pedig éppen megcsinálták a miénket is, amire az van írva, hogy „Ask me about European Voluntary Service” (Kérdezz engem az Európai Önkéntes Szolgálatról). Nem sokkal azután,  hogy kiteregették őket száradni, a YMCA egyik vezetője elmondta nekik, hogy a flashmobot el kell halasztani bizonytalan időre. Sok szülő kereste meg őket a héten azzal, hogy nem szeretnék, ha a gyerekük részt venne benne, mert félnek, hogy valami inzultus érhet minket. A város nagy része a kilépésre szavazott, így tényleg elképzelhető, hogy ha nem is fogunk eus zászlót lengetni, néhány embert irritálhat egy uniós program reklámja. Ha pedig tényleg történik valami, akár csak néhány bunkó ember beszólása, mindenki számára rossz élmény lesz ez a nagyon lelkes és kedves esemény, a sérült fiatalokat pedig az átlagosnál jobban megviselheti az ilyesmi. Ebben teljesen igazuk van, mégis szomorú az egész. Nem tudom hogyan fogjuk ezt megmagyarázni nekik, és így is csalódottak lesznek, hiszen annyit készültek és várták már.

Sokszor elgondolkodom rajta mostanában, hogy vajon jó helyen vagyok-e a történelem alakulása szempontjából. Tudom, ha otthon vagy másik országban lennék, akkor is aggódnék, hiszen a folyamatok, amik elindultak nem csak az angolokat és az itt élő más népeket érintik, hanem egész Európát. Mindenesetre az utolsók között vagyunk, akik így élhetnek Angliában. Az, hogy ez jó vagy rossz dolog-e, később dől el.