Holiday Program

Iskolaszünetekben abban a teremben, ahol sima hétköznapokon az ovi szokott lenni a YMCA egy napközis tábort üzemeltet 5-12 éves gyerekeknek. Általában egy-két hétig szokott tartani egy ilyen időszak. Eddig volt februárban, a húsvéti szünetben két hétig, és legutóbb most június első hetében. Ilyenkor egész nap ott vagyunk reggel nyolctól délután hatig, az elején viszont csak fél napot voltunk vagy délelőtt vagy délután. A szülők minden napért külön fizetnek, így van aki csak egy-két napra jön, de meg vannak az állandó gyerekek is, akik eddig minden alkalommal minden nap voltak.

A gyerekek 9 körül érkeznek, délelőtt általában bent vagyunk a teremben, ha nem esik az eső az udvarra is ki lehet menni. Vannak társas játékok, rajzolós, színezős asztal, és egy filmet is mindig elindítanak a nagyképernyős tévén. (Ez utóbbi iránt szerencsére nem szokott túl nagy lenni az érdeklődés, az elején mindenki odaül, aztán szépen lassan elszivárognak. A repertoárban csak négy jó filmet fedeztem fel: Derült égből fasírt, Szörnyek az űrlények ellen, Charlie és a csokigyár, Agymanók. A többi mind valami irritáló ostobaság vagy gyerekeknek lebutított klasszikus – a Vadon szavának még a borítóját sem hevertem ki…) Ha van aznapra valamilyen kézműves foglalkozás azt is délelőtt csináljuk. Legutóbb Jessy, az egyik francia önkéntes kezdeményezésére hangszereket készítettünk (joghurtos dobozból, jégkrém pálcikából, műanyag csőből), tavasszal papírsárkány(szerűséget) meg mécses tartót üvegből és tojást is díszítettünk. Ilyenkor szabadul el leginkább a káosz. Ez a rész teljesen az önkéntesekre van bízva, az evsekre meg az angol fiatal önkéntesekre, akik közül mindig vannak ketten-hárman. Olyan még nem volt, hogy egyszerre több gyereknek tudtuk volna megmutatni, elmagyarázni, hogy mit kell csinálni. Legalábbis nekem még nem sikerült, de ahogy láttam a többiek is így vannak vele. Mindenkinek külön megmutatunk minden kis lépést, közben megpróbáljuk megtalálni, hogy éppen kinél van a cellux vagy a ragasztó. De én szeretem ezeket a foglalkozásokat, és igazából nekem könnyebb egyszerre egy gyerekkel foglalkozni mintha mindannyian engem néznének és nagy hangon kéne előadnom az egészet. Egyetlen ellenségem a csillámpor. Többféle szín is van nagy üvegekben, és amint előkerülnek a legtöbb gyereknél a díszítés annyiból áll, hogy beragasztózzák az aktuális dolgot és leöntik vele… minél bőségesebben, ha lehet. Próbálom őket rászoktatni, hogy tegyenek alá papírt és ami lehullott azt használják fel legközelebb, de gondolom nem értik annyira ennek a koncepciónak a lényegét, mint én akinek minden kis papírfecnivel spórolnia kellett az iskolában. Nem utolsó sorban pedig a csillámport nem egyszerű feltakarítani. Mindenhol marad valami, ami csillog.

Délelőtt vagy délután egy kis csoport (6-7 gyerek) főzőcskézhet a konyhában szintén néhány önkéntessel. Általában valami egyszerű édességet készítünk, de volt már spagetti paradicsomszósszal, hamburger, pizza, potato waffel. 

Az ebédet a gyerekek hozzák magukkal, szendvicset, rágcsálnivalót, üdítőt kis uzsonnás táskában. Ebéd után pedig szabadfoglalkozás van vagy vezetett játékok. 

Moziba is szoktunk menni, így láttam a Kung-fu panda 3-at és a Zootropolist is tavasszal. Egy héten egy nap pedig valamilyen egész napos kirándulás. Ezekből mi kimaradunk, esetleg csak egy valaki az evsek közül. A gyerekek is kevesebben vannak ezeken a napokon, gondolom ezért nincs szükség mindenkire. Ilyenkor, aki aznap be van osztva csak reggel megy be addig amíg összegyűlnek és elindulnak.

Szóval, ez egy jó program, az angol fiatal önkéntesekkel is itt találkozunk a legtöbbet. A nyáron hosszabb időre lesz majd megint, és úgy tudom egy hosszabb tábor is lesz, bár nem tudom még, hogy ki fog menni közülünk.