Summertime

Már éppen lemondtam róla, hogy valaha előveszem a nyári ruhákat, amiket a biztonság kedvéért bepakoltam, amikor hétfőn váratlanul beköszöntött a nyár. Huszonöt és harminc fok közötti hőmérséklet, napsütés. Természetesen mindenki haldoklik, a 23 fokos esti hőmérséklet is elviselhetetlen az angolok számára. Nekem pedig ez a normális nyári időjárás, és most nagyon boldog vagyok. Múlt héten valami megmagyarázhatatlan szorongás telepedett rám, amit nem tudott enyhíteni a kirándulás a Birmingham Botanikus Kertbe sem. Pedig gyönyörű volt. Jessyvel mentem, sok szép fotót csináltunk a növényekről, madarakról, lepkékről. 

Mégis amikor hazaértem rosszul éreztem magam, és a következő napokban sem találtam a helyemet. Aztán csütörtökön ismét útra keltem: először Londonba mentem, ahol este megnéztem Az operaház fantomját a Her Majesty’s Theatre-ben E.-vel, akivel az Arrival Trainingen ismerkedtem meg. Ez a kedvenc musicalem, és nagyon jó volt eredeti nyelven, élőben látni. Másnap délelőtt egy barátnőmmel találkoztam, aki épp Londonban nyaral. Körbevezetett Hampsteadben, London régi művész negyedében, szép 18-19. századi épületek, templomok, temetők között jártunk és a Golders Hill parkban, ahol van egy kis állatkert is.

Még aznap este buszra szálltam, hogy elmenjek a Newcastle-hez közeli Crook nevű kisvárosba, ahol két spanyol önkéntes lakik, szintén az On Arrival Trainingről. Nem tudtam milyen lesz az éjszakai buszozás, de úgy terveztem, ha este 11-kor indulok, hajnalra odaérek, mert több mint öt óra az út, és majd alszom a buszon. (A vonat gyorsabb és kényelmesebb, de a jegy körülbelül a tízszerese a távolsági busz árának, úgyhogy hálát adok az égnek, hogy bírom a buszozást.) Keveset aludtam, 2-3 órát megszakításokkal, de amikor megérkeztem hajnali 5-kor Newcastle-be nem voltam álmos. Csodálatos érzés volt a buszból látni a napfelkeltét a vidéki táj felett, aztán Newcastle üres utcáin elmenni a pályaudvarig. Onnan egy tíz perces vonatút visz Durhambe, majd a helyi járat Crookba, ami óránkként indul, úgyhogy egy órát vártam az állomáson. 

Mindkét város kisebb, mint Sutton Coldfield, igazi vidéki hangulatuk van, nekem nagyon tetszett. A két spanyol önkéntes egy olyan szervezetnél dolgozik, amely szolgáltatóház és otthon is egyben mozgássérülteknek és fogyatékkal élőknek, az ő szállásuk is ott van. M. szobájában van egy kanapé is, azon aludtam. Szombaton minután lepakoltam és reggeliztünk, visszamentünk Durhambe, ahol éppen a fúvószenekarok fesztiválja volt. Minden utcában játszott egy banda.

Vasárnap Newcastle-be mentünk, ahol a szokásos katedrális, vár körök után belefutottunk a Pride-ba. Mivel már a második nap vége volt, és az idő is elborult, nem igazán volt tetőfokán a hangulat, de jó volt látni, hogy nem vette körül az egészet általános, össznépi ítélkezés, és nem is a megbotránkoztatásról szólt. Egyszerűen kisebb fesztivál hangulat uralkodott: Színpadok, zene, vidámpark, árusok, arcfestés, civilszervezetek sátrai (természetvédők, vakokat segítő szervezetek is voltak). Belépő nem volt, csak adományt gyűjtöttek.

 

Hétfőn mentem haza egy újabb hosszú buszozással, ezúttal délután fél hatkor értem Birminghambe. Ott találkoztam a többiekkel, és elmentünk egy all you can eat japán étterembe, hogy megünnepeljük S. születésnapját. Ő nagyon szereti a japán, koreai, kínai dolgokat, és a kirándulásokon senki nem akar vele sushit enni, mert nagyon drága, úgyhogy ez jó ajándék volt neki. Én is nagyon örültem, hogy oda mentünk, mert egész nap csak egy tojásos szendvicset ettem, és imádom a halat meg a tengeri herkentyűket. Mindenből csak egy kicsi kóstoló méretű adagot kaptunk, de ez jó volt, mert így több mindent tudtam enni. A végére persze úgy éreztem, hogy három napra elegendőt ettem.

Ma pedig, ahogy már említettem, nyár van! A koordinátorunk nem számolta bele a beosztásunkba, hogy a projektvezetők mikor mennek szabadságra, illetve mikor lesz nyári szünet az egyes projektekben, így a héten lassan megtudtam, hogy szinte egyik projekt se fog futni a következő napokban azok közül amiken dolgozom. Ezt az ajándékba kapott jó időt, szabadságot és az ebből következő jó hangulatomat pedig arra fogom felhasználni, hogy kidolgozzam a saját projektemet, amit ősztől elkezdhetek megvalósítani.