Az EVS programban veszek részt, amelynek lényege röviden, hogy 18-30 éves fiatalok egy EU-s országban önkéntes munkát vállalhatnak egy szervezetnél 1-12 hónapig. Oda- és visszautat, a szállást fizetik, étkezési hozzájárulást, országonként megszabott mértékben zsebpénzt is adnak az egyéb felmerülő költségekre.
Az én esetem annyiban különleges, hogy egy "last minute" projektet vállaltam be. Azután, hogy megtudtam, hogy elfogadták a jelentkezésemet, egy hetem volt, hogy felmondjak a munkahelyemen, részt vegyek a kiutazás előtti tréningen, elintézzem a hivatalos ügyeimet, elbúcsúzzak mindenkitől, megvegyem a repülőjegyet és összecsomagoljak. Nem aludtam sokat azalatt az egy hét alatt, nagyon furcsa állapotban telt az egész, kellett még egy hét mire magamhoz tértem belőle. Hogy minden sikerüljön kellett egy nagy adag magabiztosság (melyet valószínűleg az elmúlt évek alatt spóroltam össze), jó szándék és segítőkészség a környezetemtől meg persze egy kis szerencse. Régóta készültem rá, hogy hosszabb időt fogok külföldön tölteni, majdnem fél évig pályáztam különböző országokba, így csupán a gyorsaság volt meglepő. Ahogy megismertem az EVS rendszerét rájöttem, hogy sokszor hónapok, fél év vagy akár több idő is eltelik a pályázás, az eredmény közlése, és a kiutazás között. Ez először bosszantott. Honnan tudjam, hogy majdnem egy év múlva el tudok-e indulni? Mennyit fog addig változni a világ, mennyi minden jöhet még addig az én életembe? Már éppen kezdtem megbékélni vele, és addig is hasznosan eltölteni az időt, mire egyik napról a másikra megkaptam ezt a lehetőséget.
Amikor megérkeztünk az ajtónkon egy csomó lufi és egy kedves üzenet várt. Hét másik önkéntes már régebb óta dolgozik itt, ketten Spanyolországból, ketten Luxemburgból, ketten Franciaországból, és egy lány Németországból. 18 és 27 éves kor között nagyjából arányosan vagyunk elosztva. Én és Sandy Luxemburgból a legidősebb szekcióba tartozunk. Az első napon megmutogatták nekünk a szállást, amely egy YMCA házban van. Ez egyfajta ifjúsági szálló, ahol olcsó szobát bérelhetnek tanulók, hátrányos helyzetű fiatalok és az önkéntesek is itt laknak. Többségében két ágyas szobák vannak, és ez meglepetés volt. Egy másik magyar lánnyal, Natival érkeztem, így természetesen egy szobába kerültünk. Mindketten kaptunk egy "welcome letter"-t miután elfogadták a jelentkezésünket, amiben volt néhány fotó a környékről meg a szobákról. Visszaolvasva rájöttem, nem írták, hogy mindenkinek külön szobája van, csak azt, hogy ilyen szép szobák vannak, és mellette egy fénykép egy egy ágyas szobáról. Ebből annyira egyértelműnek találtuk, hogy mindegyik ilyen, hogy nem is kérdeztünk rá. Egyikőnknek se volt még soha szobatársa, de úgy döntöttünk nem csinálunk ügyet belőle, jól kijövünk egymással, nem lesz gond. Amúgy nem panaszkodom, van külön fürdőszoba minden szobához, nem egy egész emelettel kell osztozni, van hűtő, mikró, mosogató, vízforraló, szekrények, kényelmes ágyak. A konyha és a mosógép közös az egész házra, meg van egy nappali, ahol lehet enni, filmet nézni. Ezután bementünk Martaval a spanyol lánnyal a városközpontba, azon az útvonalon, amit valószínűleg a leggyakrabban fogunk megtenni az ittlétünk alatt. Közben megpróbált mindent elmondani amit tudnunk érdemes és ami eddig történt velük. Este pedig elmentünk közösen egy pubba vacsorázni.
Szóval, nagyon barátságos fogadtatásban volt részünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése