Február
végén megbetegedtem. Egyszerű megfázás volt, aminek a lázas, torokfájós
időszaka hamar elmúlt, viszont a köhögés sokáig megmaradt. Március 18-án, a második
Sleep easy eseményen, a legtöbb önkéntestársammal együtt éltem azzal a
lehetőséggel, hogy a programok után haza lehet menni, nem kötelező ott aludni. Ugyanaz
az esemény volt, mégis egészen más, mint az előző. Egyrészt a helyszín és a
résztvevők miatt. Ezúttal a Gracechurch Centre szabadtéri folyosóján voltunk,
és felnőtteknek, céges csoportoknak szólt. Másrészt mi is sok mindent másképp csináltunk, aktívabbak voltunk. Nagyjából ugyanazokat a programokat
terveztük be, mint az előző alkalommal, abban a reményben, hogy a felnőttek
érdeklődőbbek lesznek, hiszen őket már nem szórakoztatja egész este csupán az,
hogy kint lehetnek és rohangálhatnak a barátaikkal. Őszintén szólva ehhez a
második alkalomhoz már nem sok kedvem volt. Reggel legszívesebben fel sem
keltem volna, és egész nap el voltam kenődve, fogalmam sem volt hogyan fogom
végigcsinálni éjfélig. Aztán végül minden jól alakult, mire a végén eljöttünk
visszanyertem az életkedvemet. A második Sleep easy annak ellenére, hogy
ugyanolyan hideg volt az idő, nem a fizikai körülményekről szólt, inkább arról, hogyan
tölthetünk el egy estét társaságban, ha technikai eszközök alig állnak
rendelkezésünkre.
Az
elején még volt hangszórónk, úgyhogy újra el tudtuk táncolni a YMCA táncot,
ezúttal a sérültekből álló „Stepping up” nevű csoporttal kiegészülve, utána
pedig egy kis átmozgató tornát vezényeltünk le. Nati capture the flag játékot
szervezett, amelybe az elején ugyan kicsit rámenősen kellett bevonni az embereket, de
kb. 10 perc múlva már mindenki önfeledten szaladgált a szigetelőszalagból rögtönzött
pályán, hogy megszerezze a csapatának a zöld vagy a piros papírzászlót. Ezután
több dolog is futott párhuzamosan: volt egy zenész, aki az egyik sarokban
gitározott és énekelt. Egy bűvész tartott bemutatót a köré gyűlt kis csoportnak.
A YMCA gondnoka (legalábbis én ennek tudom beazonosítani, azt amit ő csinál a
házban), ügyességi játékokat tartott, például üveggolyókat kínai pálcikával
átegyensúlyozni egyik tálból a másikba. Volt tombola is, ahol furcsa módon az
első díjat adták ki először. A táncos program, amire latin zenével és néhány
salsa lépéssel készültem, sajnos meghiúsult, ugyanis valószínűleg a játékok
közben valaki eltörte a hangfal csatlakozóját, amivel összeköthettük volna a
telefonnal. Helyette Tom vezetett egy fitness órát: ki mennyit tud megcsinálni
adott gyakorlatból egy perc alatt. Folyamatosan estek ki a körből a bátor
jelentkezők, de az biztos, hogy már senki nem fázott. Megint volt leves, kávé,
sőt csirke szárny és sült krumpli is. Az idő múlásával egyre csökkent az
érdeklődés a programok iránt, végül már csak mi önkéntesek szórakoztattuk
magunkat olyan játékokkal, amiket mondjuk dráma órán vagy gyerekekkel
játszanánk. Akkor jöttem rá, hogy meg kell tanulnom néhány ilyen játékot, mert
ezeket bármikor elő lehet venni, sok embert megmozgatnak és jobb időtöltés,
mint arról beszélgetni, hogy milyen hideg van. Persze a beszélgetésre is sor került, a
YMCA munkatársaival a szinkronos filmeket vitattuk meg és azt, hogy minden
nyelven másképp fordították a Harry Potter szereplőit és helyszíneit. Utána nem
sokkal páran elindultunk vissza a házba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése