Apró különbségek 1.

 Igaz, Európában vagyok, és nyugaton, nagyon meglepő dolgok nincsenek, de azért akad pár apróság, ami feltűnik az embernek, ha először jár erre.


Are you alright?
Az első angol mondat, amit gyerekként megtanultam a bemutatkozás után a "How are you?" volt. Sokszor hallottam, hogy ezt a kérdést nem úgy teszik fel, ahogy nálunk, vagyis nem azért, hogy beszélgetést kezdeményezzenek, hanem a köszönés része, nem kíváncsiak igazán a válaszra. Meg is tanultunk néhány mondatot, amit válaszolni lehet rá. Viszont amikor a boltban a pénztáros először úgy köszönt rám, hogy "'You alright?" azt hittem borzasztóan nézhetek ki, vagy nagyon kétségbeesett kifejezés lehet az arcomon. Aztán hogy egyre több helyen hallottam, összeraktam, hogy ezt használják a "Hogy vagy?" kérdésre, gyakran ennyi maga a köszönés is. Tom, az egyik luxemburgi önkéntes is megerősített abban, hogy úgy hangzik, mint amikor valami baj után megkérdezik, hogy jól vagy-e.

Csapok
Nem gondoltam volna, hogy Európán belül gondom lehet a vezetékes vízzel, de az angoloknak sikerült olyasmit kitalálniuk, amivel megnehezíthetik azt a kiváltságot, hogy a lakásában a csapból folyathatja az ember a melegvizet. Nem mindenhol, de a legtöbb helyen a mosdókagylók felett két csap van: az egyikből hideg víz jön, a másikból meleg. A meleg általában langyos, kézmosásra alkalmas hőmérséklet, a hideg pedig ivásra. Olyannal is találkoztam viszont, ahol a meleg forró volt, a hideg pedig jéghideg, próbálj meg benne elmosogatni. Szerencsére a csapvíz íze legalább iható.

Padlószőnyeg
Én azt hittem, a padlószőnyeg csak a panellakások átka, és borzasztóan örültem, amikor megszabadultam az enyémtől otthon. Itt viszont mindenhol szőnyeg van. Nem az egyszerű leteríthető, felszedhető, hanem padlószőnyeg. A szobánkban nem annyira meglepő, bár kevésbé praktikus, tekintve hogy az utcai cipőinket nem tudjuk az ajtó előtt tárolni, de a ház folyosóján, a lépcsőkön és a pubokban érthetetlen. Bár kinézetre maguk a szőnyegek esztétikusabbak, mint a panelekben fellelhető társaik, nem sokra mennek vele, ha naponta ezer ember trappol végig rajtuk az angol esőtől sáros cipőjében.

Marmite
Az angol konyha nem az ízletes ételeiről híres, de ez túlmegy a határon. Azt hiszem előbb fogok francia csigát enni, minthogy ezt még egyszer megkóstoljam. Egy hostelben Marta rakta elénk, egy cseppet kenyéren, hogy ezt ki kell próbálnunk, ha már Angliában vagyunk. A színéből és az állagából ítélve arra számítottam, hogy ez valamilyen édesség. Valószínűleg a neve miatt is a marmalade-ra (lekvár) asszociáltam. Hát nem az. Élesztőkivonatból készül. Nagyon sós és valami kellemetlen utóízt hagy, ami még egy pirítós után is a számban maradt.  Az angolokat is megosztja ez az íz, amivel nyilván a gyártó is tisztában van, hiszen a szlogenjük: "hate it or love it". Biztos megvan a közönsége, mert még óriás húsvéti csokitojást is csináltak belőle.

Indiai kaja
Ha már a konyhánál tartunk, említek valami pozitívat is.  Indiai éttermek ugyanolyan gyakorisággal fordulnak elő, mint Budapesten a török büfék. Ezek általában rendes, elegáns éttermek, a kínaiak úgyszintén, nem az otthon megszokott sokat ehetsz fillérekért kitudja miből készült húsokból típusok. Étterembe járni itt amúgy is nagyon költséges, de a boltokban körülbelül kínai büfés áron lehet mindenféle egzotikus készételeket, szószokat, curryt, chutneyt, indiai kenyereket venni.

Közlekedés
A baloldali közlekedés nem zavar annyira, mint amennyire gondoltam, hogy zavarni fog, hamar hozzá lehet szokni. Amin meglepődtem az volt, hogy az angolok udvariassága megnyilvánul a közlekedésben is. Budapesten hozzászoktam, hogy a zebrán, ha nincs lámpa csak akkor lehet átmenni, ha nem jön semmi. Itt ha egy lámpa nélküli átkelőnél az úttest felé fordulok, általában jobbról és balról is megállnak, hogy átmehessek. Egyszer meg a járdán sétáltam, és egy nő éppen ki akart tolatni a háza elől az útra, a járdánál tartott, de visszament, el tudjak menni. Hozzátartozik persze az is, hogy ezek kis forgalmú utak. A nagy bevásárlóközpontok előtt viszont nagyon nehéz gyalogosan közlekedni, mert azokat a részeket nyilván olyan elképzeléssel építették, hogy mindenki kocsival megy vásárolni, nem fél óra gyaloglással.