Sutton Coldfield

A város ahol élek, Birminghamtől kb. 12 km-re van. Nem tudom, hogy közigazgatásilag hogyan kapcsolódik hozzá, azt hiszem, hogy önálló város, bár néha együtt emlegetik Birminghammel. Csendes kertvárosi környék, de a központban megtalálható minden, amire szükség lehet. A szállásunktól kb. 10 perc séta lejutni. Van egy kis mozi is, ahol már láttam három filmet. Egymást érik a pubok, innek, gyors és elegáns éttermek, mindenféle üzletek is vannak, fél óra sétára pedig nagy hipermarketek is. Mindenhol gyönyörű, téglaborítású nagy házak, villák vannak. Annak ellenére, hogy mind egy kicsit más alakúak és mindegyikben van valami egyedi, mégis nagyon egyformának tűnnek. Amikor azon a környéken sétálok, ahol csak házak vannak, néha az az érzésem, mintha minden utca ismerős lenne, mert mindegyik majdnem ugyanaz, mint az előző. 

A Sutton Park a város legnagyobb parkja. Voltunk már ott egy párszor, de még mindig nem jártam be egészen. Kis erdős részek, mezők és tavak vannak benne. Sok állatnak ad otthont. A tavak körül vízi madarak, sirályok, hattyúk, ludak élnek, akik annyira megszokták az embereket, hogy egészen közel lehet menni hozzájuk, ha az úton sétálgatnak. Annyi vörösbeggyel pedig még soha nem találkoztam, mint itt a fák között. Rengeteg szürke mókust lehet látni, nem csak a parkban, a házak környékén is. Állítólag a mezőn tehenek szoktak szabadon legelni. Hozzájuk még nem volt szerencsém, viszont szabadon élő nyulakat láttam már. Van egy Donkey Sanctuary (Szamár Menedék), ahol mentett és gondozásra szoruló szamarak élnek, be lehet menni hozzájuk, meg lehet őket simogatni.

Mivel ez egy kisváros, mindennek elég „vidéki” menetrendje van. A boltok nagy része, egy-két élelmiszerbolt kivételével bezár hétköznap 5-kor, ezenkívül a könyvtár is. Vasárnap kevesen nyitnak ki, és azok is hamarabb bezárnak. Ahogy már említettem, rengeteg pub van. Ezek hétköznap este egy-két kivétellel általában üresek. Komolyan. Egyszer kedd este akartunk lemenni, két helyen is csak a személyzetet találtuk. Úgy látszik akkor mindenki azt a harmadikat választotta, ahová végül betértünk. Nekem tetszenek a pubok. Budapesten az ilyen helyeket mindig nagyon sznobnak találtam, és túl drágának. Az árakban persze itt sincs változás, hacsak nem az, hogy még magasabbak, de a vendégek és a pultosok is teljesen normálisak, lazák. Mivel itt csak pubok vannak, senkinek nincs oka azt gondolni, hogy egy elit helyen van és fennhéjázóan kell viselkednie. Hétfőnként a Gate innben élőzenés estét tartanak, eddig ez tetszik nekem a legjobban. Ha jól vettem észre amatőr együttesek, énekesek állnak ki a mikrofonhoz. Régi számokat és minden bizonnyal a saját szerzeményeiket adják elő. A közönség is vegyes, sokan vannak az idősebb korosztályból is, legutóbb is táncra perdült egy pár, nagyon aranyosak voltak. Táncos clubban eddig csak egyszer voltam. Nem is gondoltam volna, hogy ilyesmi is van itt, nem is egy. Amelyikben voltunk, az egy pincehelyiség és csak éjszaka nyit ki, szóval nem csoda, hogy nem láttam.  

Mindent egybevetve jó ebben a városban élni. A hirdetésben, amire jelentkeztem Birmingham volt megadva. Kissé aggódva nézegettem a szürke épületekről és a nagyvárosról készült képeket neten, aztán a welcome letterben már Sutton Coldfield szerepelt. Akkor sem tudtam eldönteni, hogy Birmingham része-e, vagy önálló város, de mindegy is, a lényeg, hogy nagy öröm nekem, hogy nem kell messzire mennem, hogy fákat és madarakat lássak.